Sarita en Valencia

Erről a témáról külön szerettem volna egy bejegyzést kreálni, mert hihetetlen dolgokra lettem itt figyelmes, ezen kívül eléggé aktuális. A magyarországi Nagyhét sem csúnya, de inkább csak az érzékelhető belőle, hogy bezárnak az üzletek és mindenkinek iskolai szünet van. Mindez itt is megtörténik, de felfoghatatlan számomra a spanyolok ekkora elkötelezettsége. Persze mindig is tudtam, hogy a spanyol nagyon katolikus nép és minden ellentmondó statisztika ellenére igenis fontosak nekik ezek a dolgok, de tényleg hihetetlen személyesen megtapasztalni, hogy miket művelnek így Húsvét környékén. Már TV-n keresztül is megdöbbentő az a sok körmenet és felvonulás, amit művelnek, de élőben tényleg félelmetes.

Itt Leónban egyenesen turisztikai látványosság, hogy minden este, teljes kapucnival fedve hordozzák körbe a különféle "szobrokat", amik egyenként több, mint ezer kilót nyomnak. A tradícionális ruhájuk ez a fantasztikus egész testet és arcot fedő valami, különböző színekben. Természetesen a gyerekektől kezdve az idősekig mindenki ott van a körmeneteken, sőt, van, aki mezítláb mászkál. És ez még nem is a "fő" körmenet, hiszen múlt vasárnaptól kezdve minden nap van valami. Egyelőre nem tudom hová tenni, megdöbbentő, szép, de nem tudom egészen átérezni. És még csak nem is Sevillában vagyunk, vagy Andalúzia valamely részén, ahol még nagyobb a felhajtás. Kíváncsi vagyok, mi lesz itt holnapig. 

Múlt héten szerdán, este 10- re szerencsésen megérkeztem Leónba, ami egy nagyon helyes kisváros Spanyolország északi részén. Szöszikém meg Anyukája kijöttek elém és átküzdöttük magunkat a városon az 50millió kilós bőröndömmel:) Végül azért sikerült hazaérnünk, de aznapra már nem volt túl sok program, leginkább pihenés a sokórás út után. (Ami szerncsére amúgy minden gond nélkül zajlott, az utolsó estén végül még átjöttek pár barátaim vacsizni meg a lenti bárban is elbúcsúztam mindenkitől. Aztán kb. hajnalig pakoltam, de végül sikerült a vonatot is elérni meg az átszállást a buszra is gond nélkül végrehajtani.)

Másnap sétálgattunk egész nap, körbenéztünk a városban. Nagyon tetszik az egész hely, igazi kis nyugalomsziget. Nem mondom, hogy tudnék itt élni, de eltölteni itt egy kis időt az kifejezetten megnyugtató.

Pénteken el akartunk menni Asturiasba, de nem volt jegy a buszra, így inkább napozgatni mentünk egy parkba meg kirándulni a közeli hegyecskékhez. Nagyon szép tájakat láttam és annak ellenére, hogy nem vagyok nagy kiránduló, kifejezetten élveztem ezt a kis sétát a város felett. Csináltam szépséges képeket a városról és a környékről, talán facebook-ra fogok tudni feltölteni képeket.

Amit még érdemes emlegetni, az az esti mozgolódás. Elmentünk tapasolni, ami azt jelenti, hogy a kis bárokban kérünk egy italt és automatikusan adnak mellé valami kis "sörkorcsolyát". Ráadásul a legtöbb ital 1 euroba kerül, szóval igazán kellemesen el lehet szórakozni, eléggé olcsón. És mivel két-három kör után tele van az ember, teljesen korrekt. Jah, meg az is nagyon tetszik, hogy az emberek nem ücsörögnek órákig egy helyen, hanem mennek ide-oda, mindenhol kipróbálva a helyi specialitásokat.

Otra cosa: azoknak, akik kevésbé ismerősek Spanyolországban, tudniuk kell, hogy ez az északi rész teljesen más, mint a mediterrán dél-délkelet. Az időjárás alapvetően hidegebb és szárazabb, ennek megfelelően a tájak inkább zöld színűek vagy fehérek, ugyanis vagy hófödte hegycsúcsokat, vagy erdőket láthatunk minden irányba. Kellemes változatosság, de mindenképpen fel kell készülni az erős, hideg szelekre, amik azért nem a legkellemesebbek. De összességében csodálatos dolognak tartom, hogy ennyi arca van az országnak.

Mit is mondhatnék... Egy kicsit szomorú vagyok, hogy itt kell hagynom ezt az életem. Szeptember óta egészen megszoktam, nagyon jól éreztem magam és valahogy sosem gondoltam, hogy eljön ez a nap, amitől annyira tartottam. Visszanézve az egészen, nagyon-nagyon örülök, hogy nem mentem haza már januárban vagy február elején, mint a "rendes" erasmusosok és engedélyeztem magamnak meg egy kis "pihenést".

Az elmúlt napokban, pontosabban múlt csütörtök óta folyton búcsúzkodom; kezd már egy kicsit súlyossá válni. Kezdve az egyetemi barátokkal, csoporttársakkal, aztán az erasmusos banda még ittlévő tagjai, a lakótársam és barátaink, la gente del barrio stb. Nehéz ügy ez, mindenki azt szeretné, hogy maradjak és valahol én is. Ugyanakkor visszatérni is jó lesz egy kicsit Magyarországra. Életem nagyobbik fele mégiscsak ott van. Ráadásul Valencia is sirat, ugyanis egész hétvégén esett az eső, nem is kicsit. Hiába, még az ég is szomorú, hogy itthagyom a várost.

Ami a bejegyzéseket illeti, még nem ez lesz az utolsó, ugyanis az országot még nem hagyom el rögtön. Holnap hajnalban indulok először Madridba, onnan pedig még aznap továbbmegyek Leónba, ahová Szöszikémet megyek meglátogatni. Aztán elkalandozunk ott az ország északi részén, ami egy teljesen más tájat jelent. Mindenki csupa csodát beszélt nekem Asturiasról, úgyhogy remélem meg tudom nézni legalább egy kicsit. Aztán Húsvétra térek haza.

Majd még fogok mindenféle összegzést előnyökről, hátrányokról írni, erről elöljáróban annyit, hogy nagyon megéri megpályázni az ösztöndíjat és aki csak teheti, menjen legalább fél évre külföldre tanulni. Eszement jó tapasztalat volt, minden pozitív és negatív tényezővel együtt. És persze teljesen biztos vagyok benne, hogy fogok én még ide jönni, akár Valenciába, akár máshova Spanyolországon belül. (De főleg Valenciába, mert ez a szívem csücske:) ) Entonces, no olvidéis: no es un adiós, sino un hasta luego!!!

Rég nem hallattam magamról és a következő időkben nemis tudom, hogy fogtok-e hallani sokat. A kis gépem windows-a feladta a szolgélatot és mivel már alig vagyok itt egy ki időt, nem vittem el megjavíttatni. Ebből kifolyólag szörnyűséges ékezetnélküliségre vagyok kárhoztatva. Na, majd ha hazaértem egyszer, kijavítgatom.

Visszamenve az eseményeken, rengeteg minden volt az utóbbi több, mint egy hétben. A Fallas szavakkal aligha leírható. Mindenki az utcán volt, mindenki bulizott, petárdázás, égetés, zaj, felvonulás, volt minden, ami kell. Minden nap elmentünk valahova, vacsizni, események közepébe, tűzijátékot nézni stb. Voltak olyan éjszakák amikor tényleg egy percet sem aludtam. Ezek után el tudjátok képzelni, hogy a kis megfázás, amit előtte összeszedtem, meddig fajult. Hétvégén semmiféle hangom nem volt, egészen a meccsünkig. (Ott persze visszajött, mert végre nyertünk, nem kaptunk gólt, de nem sok híja volt, amikor befújtak a 94. percben a 11-est, kissé bepánikoltam. Még szerencse, hogy César majdnem annyira jó szemmel verő, mint anno Santim volt, így végül nagy nehezen összehoztuk.)

Visszatérve:  az utolsó este, amikor lángba borult az egész varos, tényleg hihetetlen volt. Ilyen hangulatot még sosem láttam. Ennyi élményt még aligha gyűjtöttem. Az egész utolsó hét végén, 20.-án, amikor mindenki elindult haza, csak ültem a nappaliban, kicsit depresszív hangulatban, mert hirtelen minden elcsendesült. Az egész város. Egy éjszaka alatt mindent lebontottak, semmi nyoma nem maradt annak, hogy itt az elmúlt három hétben alig lehetett mozdulni a tömegtől meg a petárdáktól. Ugyanakkor megklönnyebbülést is jelentett, hogy végre nyugodtan lehet mászkálni, nincs annyi fölösleges turista az utcákon.

A hétvégét egy német barátnőm töltötte nálam, aki ma hajnalban ment el, szóval a hétvége ismét nem az otthon ücsörgésről szólt. Még szerencse, hogy legalább pénteken tudtam egy kicsit pihenni.

Ez a hét pedig tényleg a legutolsó itt, Valenciában, úgyhogy papírintézés, tanárok felkutatása és hasonló kellemes feladatok tetézik a mindennapi teendőim sokaságát. És még mindenképpen szeretnék majd a hétvégén strandra menni, mielőtt végleg magam mögött hagynám a várost. (Najó, nem végleg, csak másfél hónapra, mert júniusban szeretnék visszajönni nyaralni. De akkoris.) Mivel a spanyolok lassan dolgoznak, kelleni fog ez az egy hét. Arról nem is beszélve, hogy össze is kell csomagolnom, ami szintén nem lesz egy leányálom. Plusz meg kell küzdenem a rámtelepedő depresszióval is.

De bízom benne, hogy minden megoldódik, igyekszem életjelet adni, majd aztán még Leónból is, ahol Szöszikémnél fogok vendégeskedni és mókázni még néhány napig, mielőtt ismét Budapestre tenném a székhelyem egy kis időre.

Antes de todo, szeretném megköszönni a sok-sok kedves sort, amit kaptam sms-ben, e-mail-ben stb. Szupperjó érzés!:) (És köszi kis családomnak a csomagot, ami éppen a szülinapomon érkezett, sok-sok jóval!)

Meg kell, hogy mondjam, életem legszebb szülinapja áll mögöttem. A tegnapi este felmúlta minden várakozásom és tényleg tökéletes volt! Holnap folytatódik az ünneplés, elmegyünk az egyetemi társakkal vacsizni. Por casualidad, a francia lakótársam is éppen tegnap ünnepelte a szülinapját, így ő is csatlakozik hozzánk. Tökjó lesz!

Ami az elmúlt 10 nap eseményeit illeti, a tavasz jegyében teltek. Igazán jó idő van, napközben akár rövidujjúban is szaladgálhatok, így ezt kihasználva a hétvégét teljes nyugalommal töltöttük strandon/Túriában piknikelve-olvasgatva-beszélgetve. Az esték sem teltek eseménytelenül, szinte minden napra jutott valami: egy kellemes vacsi, eg mozi vagy egy házibuli.

A Fallas már teljesen beférkőzött a hétköznapokba, egyre több utcát zárnak le, egyre több a kivilágított rész és már elkezdték felállítani a szoborcsoportokat is (vasárnapig van a határidő). Ezen kívül a churros árusok is előbújtak, gyakorlatilag éjjel- nappal a város különböző pontjain bármikor tudok venni, ha kedvem tartja. (A churros az olyasmi, mint nálunk a fánk, nagyon sűrű forrócsokival adják és isteni finom!! A másik tipikus édesség a tökös fánk. Szintén nagyon finom!) Jövő héttől az egyetemen szünetet kapunk és úgy általában, nem sokan fognak dolgozni azok közül, akik nem a szolgáltató szférában érdekeltek. A túristák is egre csak érkeznek, de ez még messze nem a legdurvább szakasz.

Ezekben a napokban én is vendégfogadásra készülök, kicsit rendbe kell tenni a lakást, mert jöv héten biztosan nem lesz idő nagytakarításra. Péntektől látogatóim lesznek (Viko pénteken, Márti következő hétfőn érkezik) és nem nagyon hiszem, hogy sok alvásban lesz részem. Igyekszem felkészülni.

Otra cosa: valamelyik nap volt szerencsém megnézni a Revolutionary Road című filmet. Leo-Kate párossal úgy gondoltam, nem lehet rossz. Hát, ha rossz nem is, de jó sem volt. Elég laposra sikeredett, kicsit többet vártam a dologtól. Ugye nem ezért kapta Kate Winslet az Oscart??

Juhúú, hivataloan is tavaaaaaaaaaaasz!! Végre március! Mióta vég az utolsó vizsgámnak, ezt a hétvégét várom. Vasárnap, március első napján elkezdőtött az itteni legnagyobb tavaszköszöntő mulatság, a Fallas. Az első mascletán természetesen ott kellett lennem, ígyhát néhány barátnőmmel összebeszéltünk és a Plaza del Ayuntamiento-n néztük/hallgattuk/éreztük a tavasz kezdetét.

Nota: A Fallas röviden összefoglalva egy 3 héten át tartó népünnepély. A helyiek egy része imádja, a másik fele gyűlöli. Mindkét félt megértem. Ilyenkor engedélyezve van a petárda, mindenféle korlátozás nélkül és ezt i is használják. Egész nap dobálják a petárdákat. Kicsik és nagyok "népviseletbe" öltöznek és felvonulnak. (Részemről imádom azt a ruhát, csodaszép!) Minden falunak megvan a maga ruhája és hajviselete. Minden évben, már jó előre választanak egy nőt és egy kislányt ("Fallera Mayor"), akik képviselik a várost az ünnepek alatt.

Március elsejétől 19.-ig minden nap ünnep. Délután kettőkor, a főtéren megrendezik a "mascletá"-t, ami nagyjából egy pirotechnikai bemutató. Valahol a petárdázás és a tűzijáték között; csak ez inkább művészet, mint szimpla zajkeltés. De az egész olyan, mintha háború lenne! Érzed a testeden végig, ahogy durrannak a petárdák, a környező ablakok remegnek. Csodálatos, felemelő!

Kb. 13.-tól kezdve pedig az utcán láthatjuk a "falla"-kat, amik óriási szobrok vagy szoborcsoportok és legtöbbször ironikus, szatírikus a témájuk. Ezeket a "falla"-kat különböző társaságok készítik el az egész év során és ilyenkor egy hétre kiállítják. 19.-én pedig elégetik az összeset. Ilyenkor az egész város lángba borul. Szintén csodálatos. (Jah, bocsánat, nem az összeset égetik el. Egy kis szobor, úgynevezett "ninot" megmarad és bekerül egy múzeumba.)

Ezen kívül mint korábban írtam, vannak körmenetek, felvonulások, az utcák ki vannak világítva (minden évben a legszebben kivilágított utca egy különdíjat kap), mindenki paellát főz az utcán, minden este tüzijátékokat rendeznek. Továbbá koncertek és mindenféle kultúrális rendezvények is kiegészítik a banzájt.

Összefoglalva, ez Valencia egyik esszenciája. És én sorozatban másodszor élhetem végig. Irtó szerencsés embernek mondhatom magam. Van egy nagyon kedvenc videom a youtube-on, de nem találom meg azt se, hogy hova mentettem a linkjét. Ha megtalálom, belinkelem, mer télleg libabőrös lesz tőle az ember.

A "Mas cosas" című bejegyzés szintén mai, és a "Csalódottság" jelige után jön. Csak két napja elkezdtem írni egy piszkoztatot és azt csak ma sikerült kiegészítenem és feltennem. Mivel nem értek túlzottan a blogoláshoz, így egyszerűb tudatni, mint megpróbálni kicserélni meg variálni.

Jó hétvégét mindenkinek!

Mérhetetlenül csalódott, szomorú és dühös vagyok a tegnapi este miatt. Tudom, hogy a blogolvasóim nagyrésze nem nagy futballszurkoló, de remélem azért megértitek, hogy ez nekem tényleg fontos. És nem csak a futball része miatt. Sosem gondoltam, hogy a tavalyi év után ennyire fogok tudni szurkolni. Még attól is féltem, hogy a Mestallaba sem tudok belépni. Ehhez képest a szezon őszi felében szinte kivétel nélkül, minden hazai meccsen ott voltam, akár Copa, akár UEFA, akár Liga meccsről volt szó. És nagyon szurkoltam. Az egész csapatért. A kapusokért is, külön. Nem kellett csalatkoznom, nagyon jól kezdtük z évet, jöttek az eredmények, no gond. Aztán egyszercsak valami megtört és elkezdett hiányozni a védelem. Aztán a középpálya. És odáig jutottunk, hogy már a csatársorunk se az igazi (Villa, elnézést, nem rád gondoltam.). Tegnap az egész kulminálódott, hogy kiestünk az UEFA-ból a Dinamo Kijev ellen, akik nem mondhatnám, hogy nagy presztízzsel és szuperjó játékosállománnyal rendelkező együttes lenne. És a kiesésünk nem a bírón múlt, még akkorse, ha tényleg nem fújt be nekünk 3 jogos tizenegyest. Mi nehezítettük meg magunknak, mi lehetetlenítettük el a továbbjutást. Úgyhogy innentől marad a Liga. Vasránap, a Valladolid ellen meg kell mutatni a srácoknak, hogy igenis van okunk bízni bennük!

A hétvége most a búcsú jegyében telt, megint sokan mentek haza azok közül, akik csak az első félévre jöttek. Így mind a péntek, mind a szombat este utolsó közös esték címmel ment, elmentünk a kedvenc bárunkba, táncolni, miegymás. Mondhatni, a szokásos.

Eszter szintén ment haza, igaz, ő csak pár hétre, vizsgázni. Néhány cuccomat (téli kabát, nem kellő jegyzetek) hazaszállította, de még így is maradt itt bőven dolog. De ez majd megoldódik.

A búcsúk után vasárnap ismét a kultúra felé fordultam és ismét nem bántam meg. Több kiállítást is sikerült megtalálni, pl. egy fotókiállítás a városról (hihetetlen, csodaszép, varázslatos) valamint egy olyan emberekről szóló kiállítást is megnéztünk, akik zsidókat bújtattak a világháború előtt/altt/után. Nagyon jól összerakott dolgok voltak ott, országok szerint felbontva. Magyarországról is volt néhány info, ez különösen érdekes volt számomra, mert a videorészlegben olyan magyarok beszéltek, akik Spanyolországba menekültek.

Vasárnap révén a városban sem volt annyi ember, így nyugodtabban tudunk sétálgatni, kávézgatni és még egy gyors pillantást egy New York-ról szóló kiállításra is vetettünk. Este- szokás szerint- meccset nézni mentem.

A hétközi napok leginkább munkával és kávézgatással telnek, esetleg esti sörözgetésekkel. Monotonnak hangzik, de nem az. Minden nap van valami új, új ember vagy új kávézó vagy bármi. Szórakoztató! Igyekszem kihasználni azt a kis időt, amit még itt töltök.

Erre a hétvégére tengerpartra menést tervezünk, ha az idő is úgy akarja. Tudom, nagyon utáltok, de azér drukkoljatok, hogy szépen süssön a nap!:)

Áprilisra pedig megvettem a buszjegyem Leónba, úgyhogy mostmár az is tuti, hogy megyek Szöszikémet meglátogatni. Már nagyon várom, nagyon szeretném már megismerni az északi részét ennek az országnak. Még sose jártam arrafelé.

Ma estére pedig szintén kérek drukkolást, mert azt hiszem életem egyik legkeményebb és leghosszabb estéje következik.

Hopsz. Este észrevettem, hogy tulajdonképpen spanyolul írtam és azt nem mindenki érti. Bocsika, de nagyon lelkes lettem és mivel spanyolul olvastam a híreket meg ezzel volam teljesen körülvéve, önkénelenül is spanyolul fogalmazódtak meg bennem a dolgok.

A lényeg annyi, hogy egy torrenti fickó 12.000 eurós, kamatmentes kölcsönt adott a Valenciának, hogy segítsen a pénzügyi krízishelyzetben. És persze mindenki tudja, hogy nem ennyitől lesz megváltva a világ, de azért akkoris, a gesztus nagyra értékelendő.

Cserébe illett volna nyerni Kijevben, ha már ilyen szurkolóink vannak, de sajnos megint nem sikerült, már vagy 9 idgenbeli meccseet buktunk el egymás után. Ráadásul megint nem bírtuk ki kapott gól nélkül és ugyanúgy, ahogy a Málaga ellen, ez is öngól volt. (Öcsiiiiiii...porfi!) Hiába szerzünk vezetést az elején, képtelenek vagyunk megtartani. Az egyetlen pozitívum, hogy megint képesek vagyunk labdát tartani.

Következő feladat vasárnap alkotni a bajnokságban (idegenben, Depor..brrrr), aztán jövő csütörtökön továbbjutni.

Majd jelentkezem egyéb dolgokkal is, csak ezt gyorsan meg akartam írni magyarul is.

Chicos, me he enterado (o mejor decir, otra vez veo justificado) que tenemos la mejor aficion del mundo!!! Es increible! Estoy mas feliz que nunca! (Bueno, no tanto ya que todavia no esta solucionado nada pero al menos tenemos esperanza!!!)

Estaba mirando mis paginas de costumbre y queria ver la portada de super para saber si dan el partido de hoy en canal abierto o no. Y, por casualidad, me he fijado en una pequeña nota del lado derecho. "Un aficionado de Torrent le presto al club 12000 euros sin intereses para afrontar la crisis economica y pide la union del valencianismo." Joliiiiiiiin!!! Tanta razon tiene ese hombre!!! Y lo se q esta cantidad no nos soluciona nada ya q nuestra deuda roza los 700 millones... Pero bueno, al menos afrontar a los pagos inmediatos, viene bien. Si hubiera algunos aficionados ricos y generosos, todo seria mucho mas facil. Si yo tuviera una cantidad similar, yo tambien haria lo mismo. Incluso no tienen q devolverme, solo queria q no se vendan ni a Villa ni a Silva!!

Pero esto es...No encuentro palabras para describir correctamente!! Otra razon por la q tenemos q hacer algo grande en la UEFA. Por ejemplo, podemos empezar hoy, contra el Kijev. A ganar chicos, solo vale ganar!!!AMUNT!!!!!

Legalábbis igyekszem. Igaziból nincs szó szerint semmittevés, mert fordítok folyamatosan és próbálkozom a szakdogámmal. De legalább nincs senki, aki azt mondja, hogy holnapra mindent tudni kell és pont. És ez nekem marha kényelmes!

A hétvége roppant nyugis volt, péntek este Irish Pub, szombat este meg spanyol barátaimmal mentem meccset nézni. (Amit csak x-re hoztunk és kezdek nagyon- nagyon aggódni, hogy mi lesz. A játékosok nem kapnak fizetést, egyre türelmetlenebbek. Mondjuk ha emiatt játszanak rosszul, akkor halott ügy az egész, de akkoris, aggasztó, ami kis csapatom háza táján működik. Remélem Soriano gyorsan lép valamit. Mindegy, hogy miből, csak fizesse ki a játékosokat, ideje lenne a zsebébe nyúlnia.)

Vasárnap egész nap láblógatás volt, olvastam és megnéztem a Berlin fölött az ég című film "második részét". Nem tudom, hogy ez mennyire hivatalosan második rész vagy csak "ráírták" a DVD-re, mindenesetre nagyon tetszett!(A címe spanyolul 'Tan lejos, tan cerca!', ami nagyjából azt jelenti, hogy 'Olyan messze, olyan közel!' Azt nem tudom, hogy magyarra hogy van pontosan lefordítva.) Amúgy azt nagyon szeretem, hogy minden filmet meg tudok nézni spanyolul, rengeteget tanulok belőle, pedig már nem teszek rá feliratot, mert csak zavar, hogy mást mondanak, mint ami oda van írva. Ki is vettem pl. a Hetedik pecsétet is, kíváncsi vagyok a spanyol szinkronra.

Egyébként múlt héten azt az izgalmas információt kaptam az egyik itteni proftól, hogy a DELE nyelvvizsgát annyira megnehezítették, hogy ő sem mindig biztos a válaszokban. Nos, nekem ez a DELE nyelvvizsga a mániám, ráadásul a felsőfok, úgyhogy teljesen beizgultam az információtól, micsoda kihívás vár rám! A C2, vagyis "bilingüe" kategórát kell elérni ahhoz, hogy valakinek eséle legyen. Gyönyörű feladat, már el is kezdtem könyveket keresni, amikből tanulni lehet, meg persze addig igekszem minél többet gyakorloni, amíg itt vagyok.

Jah, vasárnap délután elmentem felkeresni az O2 wellness szalont vagy mit. Eredetileg konditermet kerestem de ez egy egész ilyen spa meg wellness meg kitudjami.. Az egészben az volt a legviccesebb, hogy én egy szimpla prospektust akartam kérni némi magyarázattal, erre egy Brad nevű ausztrál fickó- aki miatt mellesleg már megérte elmenni:):P- körbevezetett és személyre szabott infókkal látott el. Ez aztán a profizmus! Persze nem fogok oda járni, mert messze van és őrületes összegeket kérnek el. Ráadásul találtam egy közeli konditerem- uszoda kombinációjú helyet, az asszem megfelel. Igaziból az O2-be is csak azért mentem el, mert olyan körnéken van, amit szeretek, a Kongresszusi Palotától nem messze, ahol az új stadionunk épül. (Nem, nem csak emiatt szeretem azt a környéket...) Persze ezáltal odamenni is nehezebb volt meg eljönni is onnan, de sebaj, megérte.

Azt kifelejtettem és akartam jelezni mindazoknak, aki esetleg várnak vissza:) Megvettem a repjegyem, április 12.-én, azaz Húsvét vasárnap délelőtt 11:20-ra érek Ferihegyre. Karácsonyra a Angyalkák hoztak, most majd a Húsvéti Nyuszi!:) Jól időzítek.

Jah, és szerencsére sikerült direkt járatot találnom Madridból, úgyhogy átszállással se kell majd vesződni. Most már csak az a kérdés, hogy a csomagjaimat hogyan fogom hazaszállítani, anélkül, hogy fizetnem kéne többmillió eurót a túlsúlyért...

Nem mintha babonás lennék, csakúgy. Nem jutott eszembe jobb.

Csöndes hétköznapok vannak mögöttem, a hétfővel visszazökkentünk a nyugis, egyetemi szorgalmi időszak feeling-be. Mivel ebben a félévben csak kedden és csütörtökön kell órákra járnom, így sokkal több szabadidőm van, mint eddig, aminek igencsak örülök, főleg, hogy itt a tavasz és süt a nap. Tudom, gonosz dolog ilyesmiről fecsegni, amikor otthon hó esik meg fagy van meg miegyéb, de itt, Európa túloldalán már jön a jóidő. (Habár nem egész Spanyolországról beszélek, mert kb. mindenhol máshol rossz idő van, eső, hó, árvíz, miegyéb. De a mediterrán világ hozza a formáját- szerencsére.)

Ennek örömére buzgón folytatom a kedvenc tevékenységemet napközben, semmittevés, olvasás, fordítás a napsütötte Túriában. Elég jó relax, stresszoldó és jót tesz a lelkivilágomnak. Szükségem volt erre a lazításra már nagyon, kicsit túlhúztam az előző heteket.

Persze így sem maradok munka nélkül, mint említettem, fordítgatok meg írogatom a szakdogámat is. És tényleg haladok is!

Esténként vagy a lakótársakkal filmet nézünk vagy együtt vacsizgatunk, vagy elmegyünk valamelyik bárba. Teljesen jó, nem ütjük ki mgunkat és mégis élvezzük, hogy itt lehetünk. Kedden volt három német barátom búcsúvacsorája, természetesen tapas bárba mentünk, hogy méltón búcsúzzanak Valenciától. Nagyon jó éreztem magam velük, annak ellenére, hogy gyakorlatilag majdnem mindenki németül beszélt és hát ez a nyelv azok közé tartozik, amit sem nem értek, sem nem beszélek. De kedvesen mindent fordítottak, ha németül volt valami.:)

Szerdán a szeretett gépecském beszerzett valami vírust, úgyhogy aznap meg másnap is a fő programom a vírusirtás és géphelyrerakás volt. Közben éppen csak arra volt időm és energiám, hogy szerda este megnézzem a spanyolok újabb lehengerlően csodálatos futballját. 90 percen keresztül gönyörködtem bennü az angolok ellen, ráadásul az első gólt Villa lőtte. Suma y sigue!:)

Mára úgy tűnik, van programom, épp az imént kaptam az sms-t a találka helyszínéről. Az egyik kedvenc bárunkba megyünk, billiárdozni, azt hiszem.:)

A végére egy örömteli info: boldogan jelentem, hogy megvan két újabb vizsgám eredménye, kettő darab 7-es!!:))Nagyon örüök, mert az egikben nem voltam biztos, hogy átengednek, de mégis. Sőt, megszámoltam, hat spanyol lett jobb nálam a csoportból. Őrült büszke vok!:D

Bizony, vége a vizsgáknak. Őrült jó, szabad érzés!!:) A két múlt heti vizsgám közül az egyiknek már meg is van az eredménye: 8,8. Szóóval minden rendben, mostmár legalább az biztos, hogy nem kell visszafizetnem az ösztöndíjat. A másik vizsgám valószínűleg itt bukás lesz, mert a tanár gakorlatilag lehetetlen feltételeket szabott. De nembaj, majd az otthoni tanárok értékelik és akkor talán oké lesz az is.

A vizsgák végét megünnepelve este elmentünk egy tapas bárba. Mivel egész héten nálunk vendégeskedett Eszter egy barátnője, aki amúgy Londonban lakik, ez jó alkalom volt, hogy megmutassuk neki, milyen a spanyol élet! Teleettük magunkat csupa fincsiséggel, aztán mentünk haza pihizni, mert én iggencsak ki voltam készülve az előző napok nemalvásai miatt.

A hét hátralévő része nagyjából városnézéssel meg bulizással telt, minden nap volt valami. Leginkább persze az El Carmen negyedbe mentünk, ahol a legjobb bárok, klubok vannak. Valencia éjszakai életének a csúcsa. Igaz, én a péntek estét kihagytam, mert jobb programom volt.:)

Szombaton igekeztünk kipihenni a fáradalmakat, úgyhogy nyugisabb nap volt, csak egy kis napozgatás ment, este meg filmnézés, főzőcske stb. Mindezt azért terveztük így, hogy vasárnap elmehessünk megnézni az itteni arab fürdő maradványait.

Tudni kell, hogy Valenciában nagyon sok múzeum, tárlat ingyen megnézhető vasárnaponként, szóval ha az ember talál olyat, ami őt érdekli (ez nem nehéz), nagyon megéri megvárni egy vasárnapot és akár korábban fölkelni.

Amit mi láttunk, az valami csodálatos volt!!!Egy órás tárlatvezetéssel megnéztük a város alatt lévő, még mindig tanulmányozás alatt álló fürdő és egyéb dolgok romjait. Igaz, a tárlatvezető egy olasz archeológus volt, úgyhogy a felét olaszul mondta, de sebaj. Hihetetlen, hogy ezek a dolgok mennyire érdekesek tudnak lenni! Egészen a városalapítástól végignézhettük a történelmet a romokon keresztül, nagyon élveztem!

Utána, mivel nagyon szép napsütés volt, még elmentünk kávézgatni (imádok az itteni kávézókban ücsörögni!!) meg fényképezgetni, aztán délután részemről Forrest Gump nézéssel telt. Tanulom a spanyol szavakat és nézem a kedvenc filmjeimet. Mi kell még?:)

Este pedig irány a kedvenc bárom kedvenc társaságommal, mert a meccsünket fizetős csatorna adta. Igaz, magáért a meccsért kár lett volna elmenni, mer borzasztóan rosszak voltunk...Ki is kaptunk, lesz is balhé, hogy krízis van!! (És télleg!) De legalább a társaság jó ilyenkor, ez is valami.

Mától pedig megkezdődik a 2. félév itthon is, az ELTE-n is, én meg elkezdem a szakdogáimat irkálni meg megcsinálom az angol fordítást, hogy Fallasig meglegyek.

Úgy gondoltam, itt az ideje, hogy ismét jelentkezzek. Rögtön kezdeném azzal a relatív jó hírrel, hogy már három vizsgán túlvagyok és csak kettő van hátra!!!Az igazi jó hír pedig, hogy az első, últ hét keddi vizsgámnak megvan az eredménye. 9,1-et kaptam a 10ből, ami 91%-os vizsgát jelent, vagyis sobresaliente!!!:) Hihhhetetlenül nagyon boldog voltam és irtóra büszke! Még meg is lettem dícsérve, ami alapvetően nem motivál külön, de a spanyoloktól jólesik!:) A másik két vizsgának még nem tudom az eredményét, mert mindegyik írásbeli volt és nem tesztes jellegű. Az egyikről úgy érzem, nem lett rossz, a másikat viszont abszolút nem tudom eldönteni. Nem volt időm befejezni. Sajnos nincs meg a képességem, hogy 6 oldalt írjak 3 óra alatt úgy, hogy eléggé össze kellett szedni a gndolatokat meg összehozni az infokat, mert nem ilyen visszabüfizős jellegű a dolog.

Mindezen jóhírek örömére még egyszer nagyon belevetem magam a tanulásba, mert a jövő heti kettő sem lesz sétagalopp. Ennek megfelelően szombat estém a könyvtárban zajlik, nagy tanulgatás, olvasgatás közepette.

De azért korántsem minden ilyen zord. Hogy beiktassunk egy kis levegőzést a tanulásba, tegnap délután elmentünk Eszterrel a botanikus kertbe, ott mégiscsak kellemesebb egy könyvvel ücsörögni. Sezrencsére megtehettük, mert az elmúlt héten koranyári idő honolt, napközben végig 20-21 fok és éjszaka is igen kellemes, csak egy kis szellő fújdogál.

Este (mivel azért mégiscsak péntek este) elmentünk az egyik utolsó házibuliba, amit az elejétől fogva ismert emberekke töltöttünk (meg persze az újakkal, akik mindig vannak:) ). Nagyon jó volt, nagyon jó társaság verődött össze. Kár, hogy sokan hazamennek februárban, de azért vannak, akik márciusra visszajönnek, így azért más a kép. Csak hajnalban sikerült hazaérnünk, úgyhogy a délelőtt ismét nem a lázas tanulásról szólt.

Úgyhogy most azon nyomban visszatérek és majd szerdán adok egy újabb helyzetjelentést.

Jah, és igen, nagyon sajnálom, hogy a skaccok kiestek a Copából és nem, nem az odavágón belőtt 40 méteres lesgólon múlt, hanem azon, hogy az első gól után gyakorlatilag nem akartunk játszani. Íme az eredmény. Remélem észbe kapunk és a Ligában belehúzunk legalább.

Nem értitek, hogy miért? Gondoltam:) A választ szerintem záros határidőn belül csak Borka találná ki, úgyhogy megoszton mindenkivel a mai napom örömhírét: a SKA-P új lemezt adott ki!!!:) Ma egész délután tanulás mellé hallgattam, annyira jó vicces, kacagtató és mégis komoly! Ezúton is köszönöm Borkának az irányadó infót tegnapról!:)

Emellé társul, hogy kedden túllettem az első vizsgán. Szerintem nem lett rossz, de nem szeretnék semmit elkiabálni, majd jövő csütörtökön kiderül.

Szerdán az az öröm ért, hogy kis csapatom a Sevilla ellen fordítani tudott a végén és sikerült előnyt szereznünk. Tudom, egy gól nem gól, de azért mégis. Hátha jót tesz a srácok lelkének! Az enyémnek nagyon jót tett!! (Mondjuk az kevésbé, hogy a 2. Sevilla gól akkora les volt, hoccsak na!!)

Szóval mindezen örömködések közben igyekszem a jövő heti megmérettetésekre koncentrálni, olvasok, jegyzetelek, tanulok, minden, ami kell. Szerencsére a könyvtár jó hatással van rám, mert itt mindenki nagyban tanul, csönd van, meleg, internet...Mi kell még?

Mondjuk hozzáteszem, hogy már odakint is jó idő van, éjszakánként is 15-16 fok van. Plusszban. Az egyetlen dolog, hogy fúj a szél, de az is inkább meleg, tavaszi szellő. Egszóval nem panaszkodom.

Na most csak ennyi, rövid életjel, mert vissza kell térnem az krónikákhoz.

Holnaptól hivatalosan is megkezdődik az itteni vizsgaidőszakom. Mit mondjak, nem állok jól, pedig azért tanultam. Jó, nem éjjel-nappal, de akkoris.

Kezdjük onnan, hogy múlt szerdán kis csapatom egy nagyon jó meccset játszott. Naná, azért volt jó, mert megnyertük a hosszabbítást, úgyhogy ezen a héten folytathatjuk a kupaszereplést a Sevilla elleni nyolcaddöntőben. A meccset a kedvenc báromban néztem, aztán meg elmentünk egy kis Aqua de Valencia-val megünnepelni a győzelmet. Nahát ez olyan jól sikerült, hogy a bárból még táncolni is átmentünk, így csak hajnalra értem haza.

Ezek után képzelhetitek, mennyi kedvem volt bemászni a suliba, de muszáj volt. Meg is tettem, dolgoztam is becsülettel, egészen jól haladtam.

Másnap úgy terveztem, hogy mivel péntek van és másnap nem kell kelni, könyvtárazok éjszaka is. De aztán éjféltől gyakorlatilag "kötelező" program jött be (hiába, egy szőke mindent felborít:)), úgyhogy szombat reggel sem kipihenten és tiszta fejjel álltam neki a dolgoknak.

Sebaj, gondoltam egy egész nap csak elég lesz egy számottevő haladásra. Így egészen estig gyakorlatilag begubózva, csak kajálni álltam le egy kicsit. Este viszont kellett egy kis lazítás, annál is inkább, mert egy itt élő magyar lány szülinapját ünnepeltük az egyik közeli szórakozóhelyen. Nem volt rossz, de azért nem maradtunk túl sokáig, mindenki fáradt volt és hát ugye a vizsgák...

A vasárnapom ennek jegyében megint majdnem végig tanulásról szólt, kivéve, hogy elmentem a közeli múzeumba, ahol vasárnaponként ingyenes a belépő és marha jó kiállítások vannak! Ezúttal egy "Valenciai életképek" című fotókiállítást, egy "Svájci plakátok" elnevezésű kis szösszenetet, valamint egy "Cirkusz Valenciában" nevű gyűjteményt néztem meg. Nekem ez a legutolsó tetszett a legjobban, voltak "hasbeszélő" figurák, fából készült, egészen élethű bábok és rengeteg fotóval tarkított történet régi artistákról, cirkuszi mutatványosokról.

Ezek után estig többé-kevésbé igyekeztem behozni magam, mert tudtam, hogy 7-kor kezdünk a Bilbao ellen, amit nem hagyhattam ki. Mondjuk így utólag lehet, hogy mégis. Az elején úgy tűnt, megnyerhetjük, kétszer is vezettünk, de aztán egy utolsó perces büntetővel mind a 3 pontot buktuk. Képzelhetitek, milyen ideges voltam, hogy az utolsó pillanatban csúszik ki a kezünk közül a meccs. Ráadásul kiállítást kaptunk, Renan lesérült..Jah, ez most a fociszeretőknek szól. Olvastam a marca-n, hogy ingyen kapust keresünk, mert Renan sérülése kb 4-6 hét hiányzást jelent és a vezetőség nem bízik Guaitában. Mondjuk szerintem ez csak a Marca interpretációja; valójában arról van szó, hogy nincs kapusunk és nem vihetjük a B csapat mindkét kapusát, hisz akkor nekik sem lesz.

De végső soron az egészből csak azt akartam kihozni, hogy igazán visszahívhatnánk fél évre Santit és akkor tökjók lennénk!!:)

Most pedig vissza a tanulmányokhoz, holnap szurkoljatok délután 3-tól!!:)

Ez lesz a következő három hét jelszava. Jövő héttől ugyanis megkezdem itteni vizsgázásom. Az első megmérettetés kedden lesz, aztán szépen sorban február 4.-ig még 4 másik. Ez alatt az idő alatt nem leszek elérhető nagyjából semmilyen formában, de azért néha igyekezni fogok az eseménytelen dolgokról is beszámolni.

Kihasználva az utolsó "tétlen" napokat, összefutottam az itteni barátokkal, mentünk meccset nézni, biliárdozni, vacsorázni jó kis tapas bárokba (imádom ezeket a kis, belvárosi bárokat, annyira jó hangulatuk van, ráadásul tényleg igazi finomságokat adnak!:)), miegymás.

Mostantól viszont tényleg a tanulmányaimra fogok koncentrálni. Szerencsére az egyetem sokat segít, ugyanis a könyvtár január 10.-e és február 1.-je között napi 24 órában, a hét minden napján nyitva van. Így bármikor jöhetek, bármeddig maradhatok. Óriási előny és igyekszem is kihasználni, még akkor is, ha kint csábítóan süt a nap. Legszívesebben sütkérezve olvasnék a Turiában, vagy a Ciudad de las Artes y Ciencias egyik padján vagy valami, csakhát ott nehéz a vonatkozó bibliográfiát megtalálni...Sebaj, remélem februártól majd mehetek tengerpartra is, még ha nem is fürödni.

Ami az idjárást illeti őszinte részvétem az otthoniaknak és kitartás!!Már nincs sok hátra talán. Nyugtasson titeket, hogy énis szenvedek, mert a spanyolok nincsenek berendezkedve a télre! Mint arra már panaszkodtam, csak villanyradiátorral tudunk fűteni, ami egyrészt nagyon drága, másrészt nagyon nem kényelmes. Mivel nem lehet felfűteni a szobákat, otthon is beöltözve kell járkálni, különben megfagyunk. Sőt, szerintem hidegebb van bent, mint kint..Megértem én, hogy itt néhány éve még rövidgatyában járkáltak télen, de nem értem, ez miért ok arra, hogy ne legyen szigetelés, rosszul záródjanak az ablakok, vékonyak legyenek a falak stb.

De ezzel be is fejeztem a panaszkodást, mert nincs okom rá. Jól érzem magam Valenciában, ne tévesszen meg senkit, aki esetleg beszél vagy kommunikál velem, hogy hisztérikus vagyok/leszek. Csak a közelgő vizsgák és az alváshiány okozza. :)

Eszembe jutott, hogy ez kimaradt.

December 18.-án indultam, szerencsés vonatozás után, késés nélkül begördültem az Atocha vonatállomásra. Ott már várt Márti, úgyhogy egyenesen mentünk hozzájuk, lepakolni. Ő egy spanyol sráccal lakik, aki egszercsak az este folyamán be is toppant. Az első nap gyakolratilag ezzel telt, eldumálgattunk, de ki már nem mozdultunk.

Másnap egy kis útikönyvvel elszerelkezve nekiindultam a városnak és órákig mászkáltam a Retiro parkban. Valami csodálatos volt!! Ez Madrid legnagyobb kertje, csónakázótóval, rengeteg szoborral, különböző növényekkel, vízesés, szökőkút, mindn van itt. A madridiak ide jönnek levegőzni, sétálni, futni, vagy egyzerűen csak leülnek és olvasgatnak. Mivel nagyon jó idő volt, énis kihasználtam és kicsit sütkéreztem is a napon.

Ezután a Museo de Reina Sofía felé vettem az irányt, ami az ottani, Modern Művészetek Múzeuma. Itt beteljesítettem életem egyik nagy álmát: megnézhettem Picasso remekművét, a Guernica-t. Egy külön termet szenteltek neki és akkor hatalmasnagy, amekkorának én sosem képzeltem!! Legalább fél órát álltam ott bambán és csak néztem. Annyi minden van azon a képen, amit nézni kell, hogy nem bírsz elszabadulni tőle!! Hogy művészetileg miért és hogyan csodálatos, abba azért nem mennék bele, mert nem vagyok egy nagy műértő. A lényeg, hogy ez a kép akkora hatással van az emberre, hogy azt lehetetlen szavakba foglalni!

Persze a többi kiállított festmény, fotó sem volt semmi! Ha valaki Madridban jár, kötelező ide betérni. Amikor mentem hazafelé, szembejött Pierce Brosman a zebrán. Elsőre fel se ismertem, de aztán beugrott a Mamma mia! és ahogyan énekel!:D (Bocsánat, James Bond rajongók, nekem ez a film sosem jut eszembe..)

Este már kimozdoltunk, egy jókis helyi bárba mentünk sangriázni és egy spanyol lány szülinapját ünnepelni. Nagyon szeretem a madridi bárokat is!:)

Utolsó napomon leróttam a "kötelező" köröket a belvárosban, majd bevetettem magamat a Prado-ba. Ez a budapesti Szépművészeti Múzeumnak felel meg, csak kicsit nagyobb területen. Belülről olyan, mint egy labirintus, a mai napig nem tudom, valójában végigjártam-e. De végső soron mindegy is, amit láttam, az tetszett, habár bevallom őszintén, ez nem hozott annyira lázba.

Este lemerészkedtem egy bárba megnézni, mit alakít kis csapatom a Bernabeuban. Végül azért nem mentem a staddionba, mert kicsit bonyolult lett volna szervezésügyileg. De sebaj, így is volt hangulata, habár 50 dühös madridista között kellett csendben izgulnom.

A meccs után már csak a pakolászás volt hátra meg egy kis alvás, mivel vasárnap hajnali 3-ra jött értem a kisbusz, ami a reptérre vitt. Végül még utitársam is volt, de mivel mindketten eléggé hullák voltunk, nem sokat tudtam meg róla.

A repülővel hazafelé nem volt gond, innentől pedig már ismeritek a részleteket.